"Meg kell tanulnod, hogy a lelked nem labda, amit kedvükre dobálhatnak és nem lehetsz lábtörlője sem. Senkinek. Meg kell tanulnod, elég csak egyszer kimondani, nem kellesz már, onnantól kezdve bezárod magad mögött az ajtót és nem nézel vissza többé. Soha. Mert időt szánni olyanra, aki nem értékel az életed elfecsérlése, a legnagyobb árulás, amit önmagad ellen elkövethetsz! Sírni és ordítani olyannyira felesleges, egész egyszerűen csak tudd, ennél többet érdemelsz. Mert okkal vagy ezen a világon. Az ok pedig nem lehet az, hogy sírj, megalkudj, és hagyd, hogy eltiporjanak. Húzd ki magad, nézz a tükörbe és tanuld meg szeretni önmagad. És eljön majd a perc, amikor a legváratlanabb pillanatban betoppan valaki az életedbe, aki meglátja benned a csodát, amit eddig senki."

"Kőfalak veszik körül a szívedet, benne van minden, amit féltesz
Minden amit szeretsz, ami vagy, amit tudsz, amit értesz.
Legféltettebb kincsed az.
Lehetne, hogy most az egyszer bízz bennem? Nem fog fájni.
Ígérem, vigyázok arra, amit ott fogok találni,
De elveszem majd, amit adsz,
ha lehetek oly pimasz.
Mert kell belőled, kell minden, tőlem ne féltsd
Úgy szeretlek, ahogy vagy és egészen!
-csak hogy értsd."

/Agárdi Zsóka/