Helga vagyok, 21 éves.
Válaszoltam neki, majd egy jó pár napig nem kerültem Ineternet közelbe. A legközelebbi alkalommal már eldöntöttem, hogy ha nem is leszünk közelebbi barátok, de levelezõtársamnak mindenképpen szeretném, mert anniyra jó lelkû, tiszta embernek tûnt, hogy én szinte "két kézzel kapokodok" az ilyen értékes emberek iránt. Elindult egy észvesztõ levelezés köztünk, sok mindent megtudtunk egymásról. Elég rossz hangulatban voltunk egyébként, mert õ is idén államvizsgázott, és én is. Neki az utolsó ZH-ja egyes lett, nekem meg nem sikerült a vizsgafilmem. De azért tartottuk egymásban a lelket. Aztán egyik délután már nem bírtam tovább, felhívtam telefonon. Aranyos, mély, kisfiús hangja volt. Megbeszéltük, hogy telefonon is tartjuk a kapcsolatot. Ezek után nap mint nap hosszú-hosszú idõn át beszélgettünk.
Egyik este sírva hívott fel, és közölte velem: szombaton eljön Budapestre (vidéki, Budapesttõl kb. 80 km-re lakik). Szombat reggel teljes lázban voltam, azt sem tudtam, hová kapjak.
Találkoztunk. Törékeny alkata, göndör fürtjei teljesen megbûvöltek. Egész nap az állatkertben voltunk. Elhozta a kedvenc mesekönyvemet ( Vidám mesék), mert nekem már nem volt meg, de gyermekkoromban az volt kedvenc könyvem. Andrisnak megvolt, így nekem ajándékozta. Ebédidõben leültünk egy padra, megettük a szendvicseinket, majd nézegettük a mesekönyvet. Este elmentük a Feneketlen tóhoz, sétáltunk, beszélgettünk, majd hirtelen átölelt és megcsókolt. Nekem ekkor két éve nem volt barátom, neki másfél éve nem volt barátnõje.
Azóta majdnem minden hétvégén együtt vagyunk, igaz, még csak három hónapja tart a kapcsolatunk, de hihetetlen nagy szerelem szövõdött köztünk, õszinte, tiszta, felejthetelen, és remélem, soha el nem múló!
"Sokkal érdekesebb elõbb belülrõl megismerni egy embert, majd megszeretni, mint ránézésre választani, majd csalódni."
Üdvözlettel:
Helga
