CORONITA22 adatlapja

A természeti népeknél a mai napig úgy gondolják, hogy démonok vagy az elhunytak szellemei szállják meg az embereket, megbabonázva, elvarázsolva őket. Az istenek megbüntették azokat, akik vétkeztek az isteni rend ellen. A démonokat kiűzték, a haragvó isteneket áldozatokkal igyekezték kiengesztelni. Démokritosztól (Kr. e. 470–380) származik a következő mondat: Az emberek az istenekhez fohászkodnak egészségért (lásd ma: fehér köpenyes félistenek); fogalmuk sincs róla, hogy egészségük, gyógyulásuk kulcsa saját kezükben van. Ugyanebben az időben Hippokratész (Kr. e. 460–380) a következő álláspontra helyezkedett: A betegség nem kívülről jön, nem démonok vagy istenek idézik elő. Sokkal inkább a „physis”, a belső természet gyógyító ereje dönt egészség és betegség felett. Az orvosnak kizárólag erre, az ember bensőjében található gyógyító erőre kell figyelnie, ezt kell tudásával erősítenie. Paracelsustól (1493–1541) származik a következő kijelentés: Az orvos ereje a beteg természetében keresendő. 1957-ben prof. Paul Martini bonni klinikus figyelmeztetett: Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a „vis medicatrix naturae-t”, természetünk gyógyító erejét, amelynek köszönhetően sok beteg gyógyszer nélkül is meggyógyul. Ez a gyógyító erő a legfontosabb előfeltétele a gyógyszeres és a műtéti terápiák hatásosságának.